LOGIKUS DÖNTÉS
Választások – utóhang
Ilyés Szabolcs utolsó frissítés: 10:32 GMT +2, 2014. április 11.Távol álljon tőlem védeni az RMDSZ-t és annak vezetését, de azért feltevődik bennem a kérdés, hogy mi a szöszt csinálhat Kelemen Hunor 2014-ben, amikor Azanyaországban nyer a Fidesz?
Érdemes az erdélyi, vagy akár Kárpát-medencei világunkból kitekinteni. A teljesség igénye nélkül (előre elnézést a politológus kollégáktól) nézzük meg a magyarországi választási rendszert: van 106 egyéni körzet és 93 listás hely. Az egyéni körzetekben érvényesül a győztes mindent visz elv, vagyis a legtöbb szavazatot szerzett jelölt jut a Parlamentbe, függetlenül attól, hogy megszerezte-e az 50%+1 szavazatot, vagy csak egyszerűen 22 szavazattal kapott, többet, mint a második helyezett. Aztán a maradék 93 helyet listáról osztják el, vagyis a listás szavazatokat és az egyéniből maradt, nem a győztest támogató szavazatokat egy írásom tárgyát nem képező bonyolult számítás szerint visszaosztják. Tehát kompenzálnak: ha egyetlen egyéni körzetben sem nyer egy párt, akkor is lehet képviselője (lásd LMP, vagy Jobbik). Szóval van egyfajta arányosítás. Ez sokak szerint egy diktatórikus módszer, a Fidesz ezt is elrendezte. Ejnye! Nézzük csak meg a legutóbbi választásokon is érvényes romániai rendszert: egyéni körzetek vannak, a nyertes mindent visz – tehát nincs visszaosztás, vagy csak nagyon csekély mértékben. Vagyis Romániában nincs, vagy alig van kompenzáció. Mondhatjuk, hogy ez Románia, ez a Balkán – de akkor Nagy-Britanniában mi is a helyzet? Ott is egyéni körzetek vannak – a győztes mindent visz, kompenzációnak se híre, se hamva. Vegyük szépen az amerikai elektoros választást: emlékszünk még, hogy Al Gore alelnök úgy vesztett George W. Bush ellen, hogy több szavazatot kapott, mint a későbbi elnök, de kevesebb elektori szavazata miatt mégis elvesztette a választást 2000-ben? Azt gondolom, hogy a magyarországi rendszer korántsem tökéletes (mellesleg a németországi választási rendszerre hasonlít leginkább), de, ha mégis, akkor a brit, amerikai és romániai rendszert is húzzuk le a budin. Néhány apró tényt vegyünk azért figyelembe majdnem felére csökkent egy 386 fős Parlament létszáma, és egy kétfordulós választási hercehurca egy fordulósra redukálódott, ezzel az egész hisztéria is egyszerűsödött. Ez a választónak és adófizetőnek egyszerűen jobb.
A másik kardinális kérdés az RMDSZ és annak vezetőinek a szerepe. Távol álljon tőlem védeni az RMDSZ-t és annak vezetését, de azért feltevődik bennem a kérdés, hogy mi a szöszt csinálhat Kelemen Hunor 2014-ben, amikor Azanyaországban nyer a Fidesz? Álljon farhámba, menjen el a szocik valamelyik rendezvényére és köszönje meg, hogy románoznak, meg december 5-öznek? Ezt már megtették elődei – nem jött be. Azt hiszem, gondolt egyet, és levonta a következtetést abból, hogy akiket ő szeretne képviselni, azok körében a Fidesz támogatottsága 95%-on van. Sántít az érv, miszerint a választások alapján kiderül: az erdélyi magyarság körében a Fidesz mindössze 7%-os támogatottságot élvez. Megkérdezték a szavazásra jogosult erdélyi szavazókat, és a válaszadók 95%-a a Fideszt húzta be. Nem tudom, hogy a 100.000-es mintánál alaposabb közvélemény-kutatással rendelkezik-e valaki?
Kelemen Hunor hozott egy logikus döntést, rájött, hogy a Fidesz fog kormányozni, bejelentkezett, időben elindult, és elment szépen Bálnába. Ha a romániai szövetségeseit bármikor lecseréli Bukarestben, akkor miért is ne tenné meg ugyanezt Budapesten is? Amikor az RMDSZ Basescu ellen fordult a legutóbbi félreállítási kísérlet kapcsán, akkor hatalmas pofonba szaladt bele – miért kellene megismételje ezt most a Fidesszel? Ha már vállalhatónak találjuk a plagizáló Victor Pontát és velejéig korrupt pártját, akkor miért nem találjuk vállalhatónak Orbán Viktort is? Kelemen Hunor részvétele a Fidesz kampány-ünneplésén egy politikai helyzetfelismerés egyszerű folyamodványa. Nem gondolom, hogy épp emiatt kell elítélni őt. Találunk más okot is erre.
Az „első választásokon” való alacsony erdélyi részvétel, az érvénytelen szavazatok magas száma sem a határon túliak szimbolikus térben történt állampolgárságának a megkérdőjelezését, sem a nemzethalál vizionálását nem indokolja. Azt megkérdőjelezhetjük, hogy mennyire hatékonyan kommunikáltak a választásért felelős intézmények, a külképviseletek, a helyi pártszervezeti struktúrák és civil szervezetek – de azt tudjuk, hogy nem a hatékonyságáról híres a magyar politikai elit...
A régi-új konstrukcióban halvány reményeket táplálok, hogy a következetesség irányába terelődik az erdélyi magyar politika is, az emberarcú és elvszerű politizálás reményéről sem mondtam le teljesen a Kárpát-medencében. Talán lehet más a nemzetpolitika is.
Ha tetszett a cikk, lájkold a Transindexet!